FŐOLDAL



Búcsúszavak Bognár Lászlóhoz…
(Ez a rövid beszéd a temetésen hangzott el.)

Kedves Laci bár sosem szeretted a nyilvános beszédet, én most mégis nyilvánosan búcsúzom el tőled az Aranysor Íróklub nevében.
Neked az egyik legfontosabb dolog volt az életedben a családod mellett az íróklub.
Egyszer beszéltünk is erről.
Kicsit össze is görnyesztett a gondolat, mikor szóba került a megszűnésünk. Azt mondtad, ha három ember jár is ide, akkor is megtartod. Mert nélküle csak a kocsma várna rád. Azt pedig nem akarod. Fennhangon közölted velem, hogy Te ezt nem engeded!
Most is összehoztál minket. Itt állunk és emlékezünk Rád és önmagunkra.
Két verset hoztunk a számodra. Fogadd őket szeretettel.

Vers Bognár Lacihoz

Örökös ellentmondásod
Úgy hiányzik,
Örökös vitatkozásod
Úgy hiányzik,
Mint forró napfény a fának
Mint az új kenyérnek jó búza.

Örökös vitánk
Úgy hiányzik,
Örökös dörmögésed
Úgy hiányzik,
Mint örök vers a költőnek
Mint belső dal az énekesnek.

Dörgedelem versed
Úgy hiányzik,
Ellentmondást nem tűrő hangod
Úgy hiányzik,
Mint gyermeknek apja szava
Mint szerelmesnek kedvese hangja.

Botorkáló személyed
Úgy hiányzik,
Ahogy vicceid mondod
Úgy hiányzik,
Mint madárfiókának anyja védelme
Mint felhúzó kezek elesettnek.

Segítőkészséged
Úgy hiányzik,
Örökös tenni akarásod
Úgy hiányzik,
Mint vicced mely nevetést önt rám
Mint sutaságod mely látom erős zár.

Minden közös perc
Úgy hiányzik,
Minden közös szó
Úgy hiányzik,
Mint léleknek távol-égi hang
Mint erős tettvágyad mely nagy szárnyad.

Hogy kiemelj a hétköznapból
Úgy hiányzik,
Hogy átszellemülhessek Veled
Úgy hiányzik,
Mint a hit, mely egy fán nyíló tűz-madár
Mint a szeretet, mely maga az élő világ!


Hangod volt dörgő vihar

Hangod tiszta volt és egyértelmű
mint a dörgő vihar késő délután.
Érce mély volt s fénye nagy
mint csípős villámnak hegy fokán.

Most dörgedelmeid szívemben
visszhangozzák tele az éjszakát, ha csillagos.
Hogy szeretted a csillagokat? Mint
bulijainkon a tábortüzet, ha csoportos.

Te voltál a tűzgyújtó! Mindig is büszke
voltál arra, ha szikrát vetett kezeid közt a szó!
Egyiptomtól a csillagászaton át minden
érdekelt. Minket Te érdekeltél ott.

Most mi lesz velünk nélküled?
Széthullunk a távol-ködös csillagos űrbe.
Nem fogadnak be a szavak.
Nem férsz bele ennyi szívbe!